Szlovéniai síterepek

Ausztriai síterepek

 

A síelés története: avagy ki találta ezt ki?

1909Longmire: síelők társasága

Igen, létezik egy sportág, amit bizony nem űztek „már az ókorban is…” Viszont lehet csodálkozni emberek, mert a sílécet hamarabb feltaláltuk, mint a kereket. Több, mint tízezer évvel ezelőtt alakulhatott ki a síelés és az Ázsiából bevándorolt népek közvetítésével került a mai skandináv területekre. Eredetileg a síléc őse a hótalp volt, mígnem rájöttünk ara, hogy gyorsabban siklik a havon, ha hosszában megnyújtjuk alakját és az elejét felfelé íveljük. Évezredeken keresztül a síelés vadászattal, közlekedéssel összekötött tevékenység volt. Aztán a norvégok nem bírtak magukkal és rájöttek, hogy a síléccel lesiklani, ugratni nagyszerű élvezet is lehet. Ahol pedig sok a tesztoszteron, ott előbb utóbb kialakul a versengés, így hát a 19. század második felében a sport a versengés eszközévé is vált. A síelés atyjai, a norvégok síversenyeken mérték össze tudásukat, egyre több sí egyesület alakult. Az igaz népszerűséget a sízésnek azonban a híressé vált F. Nansen sarkkutató hozta meg. A grönlandi expedíciójának egy könyvben állított emléket, melynek hatására a síelés, mint sportág robbanásszerűen kedveltté vált kontinensünkön.
A sízés aztán különböző technikákra szakosodott, kialakult a síugrás és a sífutás. Mivel kontinensünk máig legnépszerűbb síterepére, az Alpok lejtőire a norvégok által kifejlesztett hosszú síléccel való síelés nem volt alkalmas, kialakult a hegyi sízés technikája is, amely másfajta sífelszerelés használatát igényelte. Elkezdett kettéválni a szórakozásból síelők és a versenyzők technikája is. Míg az érmekért küzdőknek az volt a célja, hogy minél hamarabb lejussanak a pályán, addig az amatőröknek elsősorban a síelés élvezetet jelentett és főként a biztonságos és élvezetes lesiklásra koncentráltak technikailag is. A versengés szelleme segített persze tökéletesíteni a sífelszereléseket is, az újabb és újabb sílécek kialakulásával különböző síoktatási módszerek és sítanulási technikák jelentek meg. Ma már léteznek héjszerkezetes sílécek és „kanyarsí” is.
A síelés fontos képességgé vált, a második világháború befejezéséig kötelező tananyagként oktatták Európa több országában és a hadseregeknek is létezett síző osztaga. A polgárosodással azonban megnőtt a szabadidős síelés iránti kereslet is, kialakultak a síközpontok és a síeléssel kapcsolatos turizmus is.
Magyar vonatkozásban feltétlenül meg kell említenünk a síelés nagy doyenjét, Chernel Istvánt, aki Kőszegen a 19. században kiadta „A lábszánkázás kézikönyve” címmel szaktanácsait. Azokban a híres hetvenes években nálunk is divattá vált a síelés. Mivel hazánk természeti adottságai nem igazán kedvezőek a sízéshez, a legnépszerűbb síterepek közelségük miatt Szlovéniában, Szlovákiában és Ausztriában vannak.

Síoktatás

Sífelszerelés kölcsönzés

Sítúrák